CSAPÓ LAJOS 1890 - 1958. - SERESS REZSŐ 1899 - 1968 ..
Azt írta a levelébe, hogy a szerelmünknek vége,
És hogy többé, nem is akar látni.
Olvasom a gyöngybetűket, szemeimbe könnyek gyűlnek,
Nem hittem, hogy így tud a szív fájni.
Nem hittem hogy minden szépnek, egy kis levél vet majd véget,
És hogy maga lesz az, aki írja.
Köszönöm a boldogságot, ezt a földi hazugságot,
Magammal viszem, a hideg sírba.
Ez a kis dal a felelet, mert az aki nagyon szeret,
Elhúzat a cigánnyal, egy nótát.
Aztán szépen haza ballag, mert akit egyszer megcsaltak,
Elkísérik a bánatos nóták.
/:És az árva kis szobába, könnyes lesz a gyűrött párna,
Úgy érzi hogy, ez az élet semmi.
Milyen nehéz vérző szívvel, bánatos halovány színnel,
Emberek közt, mosolyogva menni.:/
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
SZERDAHELYI JÁNOS 1906 - 1988. - NÁDASDI GÉZA 1911 - 1992 ..
Minden öröm úgy jó, ha többen is érzik,
Ha a boldogságot, ketten együtt féltik.
Könnyebben is mondod, ha öröm ér téged,
De az ajkad néma olyankor, ha néha szomorúság éget.
Mikor bánatod van, felét add át nékem,
Engedd hogy a könnyed, letöröljem szépen.
/:Sok kis szomorúság, így válhat örömmé,
És a boldogságunk ami boldogságunk, nem múlhat el többé.:/
Kommentáld!