Mert ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki,
Ahogy én csókollak, nem csókol úgy senki.
Így sohase vártak, így sohase kértek.
Így még nem szerettek soha, soha téged.
Minden virág az én szerelmemből nyílik,
S ez az én szerelmem elkísér a sírig.
/:Minden nóta az én bánatomat zengi.
Mert ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki.:/
Sűrű csillagos az ég, majd eszedbe jutok még, de már akkor késő lesz.
/:De már akkor késő lesz, mert a szívem másé lesz.:/
Sűrű erdőt bejártam, csillaghullást is láttam, lehullott a csillagom.
/:Lehullott a csillagom, elhagyott a galambom.:/
Tagadom, tagadom, tagadom, hogy valaha is jártam volna teutánad,
Tagadom, tagadom, tagadom, hogy a szívemet érted epeszti a bánat.
/:Tagadom, hogy csókot adtam, százat is egyvégből,
Letagadom még a Fiastyúkot is az égről:
Tagadom, tagadom, mindhalálig tagadom:
Egy szó sem igaz az egészből.:/
Az igaz, az igaz, hogy a csókot szeretem és egyszer egy csillagra néztem.
Az igaz, az igaz, elbűvölte a lelkemet, végképp a bolondja lettem.
/:Szerelmetes nótaszóval csaltam le az égről,
Hazug volt a csillagfényes mosoly a szeméből,
De én nem búsulok, csak egy kicsit belehalok:
Ennyi igaz az egészből.:/
Tagadom, tagadom, tagadom, hogy valaha is jártam volna teutánad,
Tagadom, tagadom, tagadom, hogy a szívemet érted epeszti a bánat.
/:Tagadom, hogy csókot adtam, százat is egyvégből,
Letagadom még a Fiastyúkot is az égről:
Tagadom, tagadom, mindhalálig tagadom:
Egy szó sem igaz az egészből.:/
Kommentáld!