Vízimalom áll a Duna közepén,
A molnárja, de szerelmes, víg legény.
Csónakon hej, csónakon járnak be hozzá
A lányok, de a lányok,
A mert a molnár csókba' szedi a vámot.
Legjobb dolga van a pesti kislánynak,
Elcsavarja a fejét a molnárnak,
Nem kell annak, nem kell annak púdert venni
Magának, de magának,
Nullás lisztben fürödhet az vasárnap.
Megállok a keresztútnál, ahol nyáron annyi fehér virág van.
Visszaűz a szívem ide, mindhiába járok künn a világban.
Vándor darvak búcsúznak fenn, dér csillog a levelen,
Dérütötte avar között, parányi kis lábad nyomát keresem.
Megállok a keresztútnál, itt borult rám a gyönyörű alkonyat,
Mikor ajkad legelőször, visszaadta az én forró csókomat.
/:Itt simultál a szívemre mosolyogva, remegve,
Itt búcsúztál el én tőlem, hazug szóval, csalfa csókkal, örökre.:/
Zene : Csizmadia Imre 1906 - 1982 ..
Szöveg : Rakk István 1913 - 2004 ..
Peng a kasza a kertalji réten,
Barna legény pengeti oly szépen.
Pengésének csengő-bongó hangja,
A kertalji kislányt odacsalja.
Nem hallatszik a kasza csengése,
Hallatszik a pacsirta zengése.
A vén nap is mosolyog az égen,
Csattan a csók a kertalji réten.
Zene : Járossy Jenő 1887 - 1975 ..
Szöveg : Bittermann Béláné ..
Csorda delelget a déli verőfényben.
Játszik a délibáb a nagy messzeségben.
Heverész a gulyás bokor árnyékába',
Hű társa a puli, vigyáz a jószágra.
Alszik már a gulyás, mosolyog álmában,
Julcsát ölelgeti a kis kamarában.
Csettint a nyelvével, csókot kapott éppen,
Jó volt, pedig csak a puli nyalta képen.
Kommentáld!