Amikor véget ér egy álom, szomorúbb nincs ennél talán,
Hiszen egy láthatatlan függöny, lemegy az élet színpadán.
A búcsúzás egy kétszemélyes darab, hol a végzet írja minden egyes szavad.
Hol nem tudod hogy mit hogyan csinálj, csak azt tudod hogy a szíved nagyon fáj.
A búcsúzáskor könnyes lesz a szemed, hiszen valakinek átadod a helyed,
Ki ellopja a tegnap örömét, és rád zuhan a hirtelen sötét.
Mi történt folyton ezt kérded, mi tö9rtént, hol a régi varázs,
Mi történt, magad sem érted, mitől lett, minden olyan más!
A búcsúzás egy nagyon nehéz szerep, hol a végszavakat felkapják a szelek,
Már nem segít se könyörgés se vád,te félreállsz, s az élet megy tovább.
Amiben esztendőkig hittél, őszintén ostobán, vakon,
Amire esküdni is mertél, összedől, s elhagy egy napon.
Hol nem tudod hogy mit hogyan csinálj, csak azt tudod hogy a szived nagyon fáj.
A búcsúzáskor könnyes lesz a szemed, hiszen valakinek átadod a helyed,
Ki ellopja a tegnap örömét, és rád zuhan a hirtelen sötét.
Mi történt folyton ezt kérded, mi tö9rtént, hol a régi varázs,
Mi történt, magad sem érted, mitől lett, minden olyan más!
A búcsúzás egy nagyon nehéz szerep, hol a végszavakat felkapják a szelek,
Már nem segít se könyörgés se vád,te félreállsz, s az élet megy tovább.
Már senki sincs, már senki sincs, s az élet megy tovább!
Csevegés vége
Kommentáld!