Egy régi dal, amit még édesanyámtól hallottam énekelni, és most hogy sikerült megszerezni az alapját, szeretettel adom közre.
Szövegíró: Fonó Frigyes
Zeneszerző: Kola József
Hölgyek, urak kis figyelmet kérek,
Muzsikusról szól most ez az ének,
Aki sok szép melódiát játszik,
És ki mindig jókedvűnek látszik,
Akármilyen szomorúan ébred,
Vígan szolgálja az üdvösséged,
Nem is tudod, mit köszönhetsz néki,
Hogy bánatod így megérti.
A muzsikusnak dalból van a lelke,
Az egész világ szíve dobog benne,
A muzsikusnak szmoking a kabátja,
És nincs egy igaz, hű barátja.
Te megkeresed őt, ha szíved éget,
Ő muzsikál és megvigasztal téged.
Egy nóta és te boldog könnyet ejtesz,
És minden rosszat elfelejtesz.
Leányok, Legények!
Nóta nélkül semmi ez az élet.
Gazdagok, Szegények!
A muzsikust, azt nagyon szeressétek!
A muzsikusnak dalból van a lelke,
Az egész világ szíve dobog benne,
A muzsikusnak szmoking a kabátja,
És nincs egy igaz, jó barátja.
Minden este újból szól az ének,
Bevallom, a muzsikus is téved.
Minden siker csak amolyan látszat,
Szerelmére mindhiába várhat.
Hölgyek, urak eddig szól az ének,
Zárórakor vége a mesének,
Hazamegy a muzsikus, az árva,
És szerelmét nem találja.
A muzsikusnak dalból van a lelke,...
...És nincs egy igaz jó barátja.
Kommentáld!